tépelődöm- gyógyulás

Hízni... gyarapodni. Egyik pillanatban motivalt vagyok majd ez olyan hirtelen fordul át rettegésbe, hogy nem is értem.
Nem akarok új ruhákat. Szeretnék nőies alakot de nem akarom gyűlölni magam. Szeretnek menstruálni de nem akarok új ruhákat venni. Nem, az nekem a legnagyobb szégyen. Törékeny akarok lenni, akit szeretni kell, akit óvni kell és vigyázni rá.
Nem egy trampli. Sokszor megkapom, hogy milyen jó nekem, hogy ilyen tökeletes alakom van és hogy legakább nekem nem kell aggódjak a súlyom miatt. Ha most tökéletes vagyok, akkor + 5, 10 kg mit tenne velem. Lenne menstruációm és megint lehetnék én a dagadt. Az embereket nem érdekli milyen az egészséged csak ítélkeznek. És én azt akarom, hogy szeressenek. Hogy féltsenek.

Ideális súly... mennyi az. Nem emlékszem milyen normális evőnem lenni. Olyan reg maipulalom a súlyom, hogy fogalamam sincs, mennyi az ideális. Meggyőződésem, hogy 60 kg fölött de mi van ha csak azért voltam 60, mert előtte kenyszerítettem magam sok mindenre és miközben híztam sem tudtam elfogadni.

Ézrem, hogy anorexiásként kéne gyógyuljak. Hogy tudnek hallgatni az éhségemre és nem hanyni, ha megehetnem amit szeretném. Akkor nem kéne, mert jóllaknék. Ha kimaradnak napok, mindig azért esek vissza, mert éhes vagyok, de már nem marad kalóriám. A tervem szerint. A testem meg akarta magát gyógyítani. 1 éve. De en nem éreztem magam betegnek, elég betegnek. Meg is mondták. Nem kaptam segítseget mert a bmim nem volt eleg alcsony. Tizedekkel több volt. És így már nem is lehetek beteg ugye? Így nem szabad. Így hát foggal, körömmel tiltakoztam a testem ellen. Amivel csak átottam. Meg akarta magát gyógyítani, mert így vagyunk programozva mi emberek. És ha felülírod a programot, akkor az sose lesz már olyan jó, mint az eredeti.

Szeretek erős lenni. Ki nem szeret? Szeretek üres lenni, mert attól is üresnek érzem magam. Szeretek vékony lenni és törékeny. Szeretek kislányos testalkattal élni mert úgy is érzem magam. Mint egy kis törékeny és érzékeny kislány, akinek néhany dolog nem jött össze. Vágyom ezekre az érzésekre. Vágyom rá és boldog vagyok ha megehetsk egy üveg nutellát. De nem értem mi adhatná meg ezt a boldogságot? Ha elkezdenék meggyógyulni, akkor közben látnám meg ezeket az örömöket vsgy pedig csak úgy tudnék gyógyulni, ha van más örömforrásom is a saját magam kínzása helyett? Ami sokkal jobb. De van ami ennel jobb tud lenni?